SzomoryDezső
BUDAPEST, 1892
*
SINGER ÉS WOLFNERKIADÁSA
ANDRÁSSY-ÚT10
A mikor abból a terézvárosi közvetitő-intézetből, a melybenmarkos cselédleányokat, dagadó emlőjű dajkákat és svájczibonne-okat árulnak, felkerült a Lipótvárosba, a mikor csak egykilincsnyomás választotta el a szalon parquette-jétől, –visszahőkölt, a nélkül, hogy akarta volna, egészen öntudatlanul.Néhány forintjából keservesen lefizette a közvetitési díjat, négyhónapon keresztül gubbasztott bágyadt, szomorú nézéssel aközvetitő-intézet farácsos irodájában, perkail-szoknyájú, faczércselédleányok között, kik originális prózájukban sok mindenérdekeset beszéltek el a volt nagyságáról, a kisasszonyról, meg azifiurról. Esengte azt a perczet, melyben az intézettulajdonosjóakaratából szerény nevelőnői álláshoz fog jutni és gyűlölte azt aterézvárosi fészket, a hová a kenyér -6- taszitotta be. Néha-néha mégkora délután meghuzódott a Roth Fanny asszonynál bérelt hónaposszobában s azután napokig nem nézett a közvetitő-intézet felé.Rothnénak tartozott a szoba bérével, hát ez tuszkolta, – ki azutczára.
– El fog rothadni, ha itthon ül mindig!
Vette a kalapját, a rongyos napernyőjét és ment aközvetitő-intézetbe. Itt Roth ur ugy fogadta, a mint Rothnébúcsuztatta:
– Ha az utczákon fog szaladgálni az egész nap, soha se leszállása!
Ez az »utcza« fájt neki. Fölemelte a fejét és naiv büszkeséggelszólott:
– Kérem, én nem szaladgálok az utczákon!
Azután leült oda a cselédlányok közé és várt, várt nyugodtan.Czittler Magdolnának hivták és ama fiatal női alakok közzétartozott, kik örökösen fekete ruhában járnak, bár nem gyászolnaksenkit, legfölebb azt az életet, mely szebb is lehetett volna, vagyazokat az igéreteket, melyeket elfeledtek beváltani nekik. Elnyűtt,fekete drapp ruhát hordott folyton, zilált tollu, likacsosszalmakalapja, de még a szakadt keztyűje is fekete volt. Ő magapedig: sovány, húsz éves leány. Kékek voltak a szemei, de a pilláigyulladásos-pirosak. Csak pazarul gazdag szőke haja vala szép.Ráütött az anyjára, annak is csak a bőre volt fehérebb, – az apjátnem ismerte. Az anyja meghalt, hát kereste -7- az apját,mert szerette az életet és nem akart éhen halni. Azt mondták neki,hogy a katonaságnál kell kutatnia utána. Persze ez nehéz dolog, amikor olyan sokan vannak a hadseregben. Nem tudta megtalálni. Hátrimánkodott a szülővárosának szépen és okosan.